„Alapvetően utálok tanulni” - mondta egyik diákunk a telefonban.
(Nevezzük Bencének, csak az inkognitója megőrzése miatt.)

Sajnos ezzel manapság nincs egyedül. NEM A TE HIBÁD, ha Te is így érzel, mert az iskolarendszer a mai diákok gondolkodásmódjától, életmódjától, szokásaitól idegen, elavult mintákat követ.

Bence kéttannyelvű iskolába jár. Tavaly volt hatodikos. Kezdettől angolul tanulta a matekot, ami nem igazán könnyítette meg a dolgát.

Elmondása szerint tanév végére annyira elveszettnek érezte magát matekból, hogy attól félt, jövőre meg fog bukni. Úgy érezte, átcsapnak felette a hullámok.

Édesanyja elhatározta, hogy a fiával együtt leül a Matek Oázis videók elé. Bence saját elmondása szerint UTÁLATTAL ült le a számítógép elé is, mert úgy gondolta, hogy itt is „csak tanulásról van szó”. Mivel anyukája is ott ült mellette, mit volt mit tenni, elkezdte nézni az egyik videót.

Az utálata kb. a videó feléig tartott, mert:

"...ott rájöttem, hogy ez nem is olyan vészes!"

Rájött, hogy...

"...ez nem az a matek, mint ami a suliban van."

Jobban értette, könnyebb volt válaszolni a kérdésekre, mint ott. És így már nem is volt nyüglődés matekozni, és többet már anyának sem kellett leülni Bence mellé.

"Eddig úgy éreztem, hogy tök hülye vagyok a matekhoz, most pedig a feladatok többségét meg tudtam oldani a videókon!"

Jöttek a sikerélmények, és egyetlen nyár elegendő volt ahhoz, hogy eljusson odáig, hogy:

"értem végre a törteket és a százalékszámítást"

Sőt, azt is mondta, hogy:

"matekórára is már szívesebben fogok menni"

Sokat javult az önbizalma, és a tudását is lényegesen stabilabbnak érzi.

Ezek a mondatok, és ezek a változások azok, amik számunkra az igazi sikert jelentik Neked pedig talán új lehetőségeket mutatnak, hisz az utálatod nem a tudásnak szól, hanem azoknak a módszereknek és körülményeknek, ahogyan a tudást az iskola közvetíteni próbálja.