Segíthetsz neki megérteni a tanulnivalót. Sok gyereknek például már az hatalmas segítség, ha valaki felolvassa a leckét. Legjobb persze, ha „le is fordítod” neki, vagyis megfogalmazod emberi nyelven azt, amit a tankönyvek sokszor körmondatokban, és a gyermekénél sokkalta bővebb szókinccsel (vagyis számára érthetetlenül) adnak elő.

(Ha érdekelnek a részletek: tragédia, ami az általános- és középiskolás tankönyvekkel az elmúlt évtizedekben történt. Olyan szaknyelvi zsargonokkal, olyan bonyolult mondatokban próbálják tálalni az információkat, ami teljesen idegen az ilyen életkorú gyermekektől. Ezt sokan tudják, mégsem bír kitörni a tankönyvkiadás ebből a csapdából.)

Segíthetsz beosztani az idejét: Jó módszer, ha megállapodtok, hogy csak fél órát tanuljon egyszerre, utána kicsit lazítson. Viszont azt a fél órát próbálja meg nagyon ügyesen kihasználni, hogy minél kevesebbszer kelljen újabb fél órára leülni.

Biztasd, hogy rajzolja le, amiről tanul! Nem művészi alkotásokról van szó, csak kis ikonok, vonalrajzok, színes feliratok, és máris izgalmasabb és megjegyezhetőbb az anyag.

Fontos, hogy ne együtt szidjátok a tanárt, mert attól semmi nem lesz jobb (és láttad, ő is kényszer alatt van...). Inkább noszogasd a gyermeked, hogy ne hagyja magát, hogy maguk alá gyűrjék a tanulnivalók, ne engedje, hogy az utolsó hónapokban leromoljanak a jegyei.

Pihenjen eleget, igyon sokat tanulás közben is (az agy úszni kíván!!), plusz a vitaminok is javítják a teljesítőképességét (míg az üres szénhidrátok – sok péksüti, csoki, chips pl. - fáradékonyabbá teszik.)