Olvassátok el Gina újabb kedves kis történetét, akinek a matek sok éven keresztül beárnyékolta a mindennapjait. Mi már felnőtt fejjel találkoztunk egymással - sajnos - így nem volt lehetőségünk segíteni neki a matekos problémák leküzdésében. Ám soha nem késő, hiszen nem tudhatjuk mit hoz az élet...

Íme a történet

Sziasztok!

Ismét eszembe jutott egy kedves kis történet… Nem ez az első eset, hogy nevetgélhetünk a matekkal kapcsolatos csatáimon, így azt hihetnéd, hogy nincs már új a nap alatt…

De van! Egyik hétvégén komoly indíttatást éreztem, hogy valami édességfélét kellene varázsolnom és ezzel egyidejűleg eszembe jutott egy történet, aminek nagyon komisz valóságalapja is volt bő 15 évvel ezelőtt…

Ó, jajj, hogy jön ez már megint a matekhoz, egyáltalán – gondolhatnád… Előjáróban annyit, hogy érdemes alaposan megtanulni a mértékegységek közötti váltószámokat, mert ennek hiányában igazi érdekességeket süthetünk ki a konyhában…

Történt egyszer… tizensok évvel ezelőtt megkezdtem a tanulmányaimat Nagykanizsán. Távol a szüleimtől, távol a barátaimtól, távol mindentől, ami megszokott volt. De így döntöttem, nem volt mese, elkezdődtek az egyetemi évek. Kollégium évek. Aki volt kollégista, az tudja, hogy ez alapvetően a felejthetetlen élményszerzés időszaka. No, hát én nagyon szorgalmas voltam és gyűjtöttem is őket serényen, amelyek közül egyet most meg is osztok veletek.

Az történt, hogy a koliban, a negyedik emeleti szobánkban, konyhánkban nagy készülődésben voltunk. Nagyon kedves tanárunk a 30. születésnapját ünnepelte és mi, a pici gólyák úgy gondoltuk, hogy szeretnénk meglepni egy tortával és felköszöntjük annak rendje és módja szerint…

Tortát rendelni mindenki tud, ahhoz nem kell művészet, ezért úgy gondoltuk, hogy majd mi, a saját kezünkkel készítünk valami cukrászati műremeket… Mindenki be volt avatva, feladatok ki voltak osztva. Legyen rend, díszítsük fel a fél kolit, süssük meg a tortát ésatöbbi. Én abba a szerencsés két főbe tartoztam, akik a tortakészítésben jeleskedhettek. Máig nem értem a kiválasztásom alapját, mert sütőt az idő tájt leginkább a boltban láttam, de ha már ez a rám osztott feladat, akkor nem aprózom el, odateszem magam és a tortakészítőtársam legnagyobb segítsége leszek. Hm, pont így lett.

Mondjuk nagy szerencsém volt Irmával (tortakészítőtárs), mert ő sokat sürgött-forgott a konyha környékén, én már ettől teljesen nyugodt voltam, hát sodródtam az eseményekkel. Igazából egyetlen feladatom volt. Nem sok, nem megerőltető, de olyan, amit ha elrontasz, akkor alapjaiban rengeted meg a valóságodat. Az én feladatom a tészta hozzávalóinak előkészítése és összedolgozása volt. Ugyan már, volt gyerekszobám, jártam játszótéren, csomó tortát készítettünk homokból a formák segítségével, na mert mégis, mi a fene gond történhet? Ugye hogy semmi? Hát de.

Hozzávalók: ez + az, meg leginkább 0,5dl tej. Na, az akkor fél liter. Érthető ugye? Semmi gond. Sima ügy. Tök rendben lett volna, ha mondjuk FÉL DECI helyett nem FÉL LITER tejet borítok bele a keverőtálba. Ccc, hát jól van, kicsit híg, de majd sül a sütőben aztán beindulnak ilyen-meg olyan folyamatok és okés lesz a dolog. Hittem én.

Kis idő elteltével, mikor a tortaformából szivárogni kezdett az alapanyag, kezdett gyanússá válni a helyzet… Elérkezettnek láttam az időt, hogy Irmát is beavassam a helyzetbe. Nem volt boldog. Nézi, nézi, majd a receptet nézi… mennyi tejet adtál hozzá? –kérdezte. Amennyit kellett, fél litert.

Vége. Minden az arcára volt írva. Szülinapi torta alap kuka. EGEK URA most mi lesz? Ezt nem tudjuk a többiek torkán letolni, valahogy meg kell menteni a helyzetet. Kell az a torta!!!

Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a kolinak volt (és van is) egy Éva nénije, aki mindenben a segítségünkre volt. Azonnal rohantunk hozzá, hogy itt most tényleg válsághelyzet van, Gina nagyon jól megtanulta a váltószámokat és csupán csak tízszeresen túlozta el a mennyiséget így most itt állunk a buli előtt nagyon kevés idővel és nulla tortával.

Éva néni egyből tudta mit kell tenni, előkapta a hűtőből, innen-onnan a hozzávalókat (engem nem engedett a közelébe), és pikk-pakk máris éreztük a sütőben sülő piskóta illatát.

A haza meg lett mentve, a torta elkészült, a szülinap nagyon jól sikerült. Ma már jóval nagyobb rutinnal mozgok a konyhában , de a mértékegységek váltószámain ma is el tudok merengeni. Viszont van már segítségem, mert a kisfiam pengén tudja őket.

Kutyafáját, ugye te is látod milyen fontosak az alapok?!

Nézd meg a mértékegységes videókat, hogy te ne ess ilyen hibába! :)

B.B.Bea
A szerethető matektanulás szakértője, matektanár