A beszélgetésre 2020. november 10-én került sor Peller Anna és Mariann műsorvezetőkkel.
Ez tényleg nagyon nehéz vizsga. Nekünk pont az a célunk, hogy ezt minél stresszmentesebbé tegyük a gyerekeknek. Ráadásul online módon, ami ebben az időszakban pont jól jöhet. Azért nehéz többek között, mert nagyon sok feladat van, olyan típusú feladatok, amilyenekkel az iskolában nem találkoznak, amiket az iskolában nem gyakorolnak be, tehát erre külön kell készülni. Viszont meggyőződésünk, sőt tapasztalatunk, hogy fel lehet készülni.
Az a tapasztalatunk, hogy igen. A megfelelő felkészítés a lényeg. Egy átlagos képességű gyerek is fel tud készülni ebben a két és fél hónapban még. Igazán jó hír tehát, hogy még van remény. Persze bele kell húzni, rendszeresen kell vele foglalkozni. Olyan ez mint a La Fontaine mesében, amikor a teknős és a nyúl versenyeznek és a teknős megelőzi a nyuszit, mert a nyuszi elbízza magát. Ha valaki szorgalmasan készül, akkor a nyulakat is meg tudja előzni.
Meggyőződésünk, hogy nagyon fontos az önbizalom növelése. Ha valaki úgy áll neki a feladatsornak, hogy van önbizalma, úgy hogy "én ezt meg tudom csinálni", akkor olyan feladatnak is neki mer állni, amilyennel előtte még nem találkozott. A felvételin, ahol ilyen szokatlan feladatok vannak, ez különösen fontos.
A sikerélményt úgy tudjuk elérni, hogy nagyon sok kis kérdést teszünk fel a gyerekeknek, amikre tudnak válaszolni (a lépésről lépésre átgondoltan felépített anyag miatt). Megtapasztalják, hogy hű, ezt értem, meg tudom csinálni. A sikerélmény végülis kialakítja az önbizalmat.
Meggyőződésem, hogy tényleg nagyon nagy fejlődést lehet elérni. Matek tanárként azt vallom, hogy a feladatsorok gyakorlása előtt fontos a tematikus felkészülés, hogy lerakjuk azokat az alapokat, ami kell ahhoz, hogy a feladatoknak egyáltalán neki tudjon állni a gyermek.
Mindent be lehet pótolni (méghozzá meglepően gyorsan). Véges számú feladat típus van. Ez nem egy végtelen dolog. Ez a jó a felkészülésben, hogy belátható időn belül elvégezhető.
Van olyan gyerek, aki beszámolt róla, hogy a matektanár csodálkozott legjobban, hogy milyen jó felvételit írt.
Nem a képességeken múlik. Beskatulyázzák sokszor a gyerekeket, és akkor azt látják, hogy az osztályban sokadik helyen van, és csodálkoznak, hogy mégis sikerül szinte a legjobban a felvételit írni.
Egyik fontos tényező, hogy a szülőknek nem szabad túl nagy terhet tenni a gyerekekre. Ne az legyen, hogy ez életbevágó. Máskor pedig magának a gyereknek a saját elvárása az, amit a szülőnek meg kell próbálni csökkenteni, mert vannak ilyen gyerekek is. Azon túl pedig azt gondoljuk, hogy az fontos lenne, hogy "profira" gyakorolja magát, azaz meglátja a feladatot, és rutinból tudja csinálni (legalább a többségét). Az izgalom persze lehet, hogy ott lesz, de akkor még mindig van tartaléka, és meg tudja oldani a példák jó részét.
Ezt szomorúan, sajnos kudarcként élik meg a gyerekek. Ez akár visszavetheti a gyereket (rombolja az önbizalmát). Ezért is fontos, hogy ha már egyszer jelentkezett, akkor készüljön komolyan. Nem mindegy, hogy sikerül, vagy nem sikerül.
Igazából ha valaki elkezd gyakorolni az anyagokkal, akkor meglátja hogy milyen gyorsan tud velük haladni. Ez valamennyire egyénfüggő. Elképzelhető, hogy van olyan rész, amit többször meg kell hallgatnia esetleg. De tud benne haladni, és amikor látja, hogy hogyan halad, akkor be tudja osztani az időt, hogy a végére is érjen az egésznek.
Szurkolunk a gyerekekenk, és a szülőknek!
...és még a kedvét sem rontja el a matek :)