Az első osztályban való “bukásnak” az előzményei még az óvodában, az iskolaérettség megállapításánál keresendők. Mikor eljön a pillanat, hogy az óvoda után iskolába kell menni, mindenki a legjobbat szeretné a csemetéjének. Az iskolakezdés nagy falat, az egyik legnagyobb változás az addigi gondtalan kisgyermek évek után.
A 2019-ben módosított köznevelési törvény miatt nehézkessé vált az addig bevett gyakorlat, hogy a 6. életévüket éppen betöltött gyerkőcöket még egy évig oviban tartotta a szülő, vagy a szülő és az óvoda pedagógus együttesen. Ezzel biztosították, hogy a kisgyermek biztosan készen álljon az iskolára. A módosítás nyomán, szakértői bizottság véleménye szükséges, az eddigi gyakorlat kivitelezéséhez.
Tehát többségében a gyerekek a törvény által előírt időben megkezdik az iskolát, így nagy különbségek jelentkezhetnek első osztályban érettség tekintetében, a fiúk lányok érési különbségeiről nem is beszélve. Hiszen egy éppen 6 éves fiúcska sokkal lehet lemaradva egy fejlett, majd 7 éves kislányhoz képest.
A pandémiás helyzet ráadásul az iskolaérettségi vizsgálatokat is nehezítette. Elmaradtak a szűrések, az aggódó szülők pedig az óriás iskolatáskákat cipelve csak reménykedni tudtak, hogy a gyerekük megküzd az első nagy akadályokkal. Rögvest eligazodnak a számok és betűk világában, beilleszkednek egy új közösségbe, alkalmazkodnak a pedagógusaikhoz, koncentrált munkához szoknak és nem lesznek magatartásbéli problémáik sem. Sok szülő izgulja végig az első tanévet, hiszen nekik is vannak emlékeik az első osztályról, ahol a vadhajtásos kis csemeték szabályos nyesegetése történik.
Bármennyire is igyekszik mindenki olyan tanítót választani, ahol a játékosság a hívószó, elsőben minden gyerek rájön, hogy az iskola fárasztó, viselkedni kell, folyamatosan feladatokat kell megoldani, le kell mondani egy csomó vágyott dologról, meg kell felelni az elvárásoknak. A szülő a legjobbat akarja, de a versengés örökös és immár a gyermek is része lesz ennek. Ráadásul az iskola ezt a túlzott vetélkedést zömmel erősíti, ahelyett, hogy az együttműködésre való törekvést jutalmazná.
Amennyiben egyes tantárgyak, például az írás vagy a számolás nagyon nehezen mennek, érdemes felkeresni az illetékes pedagógiai szakszolgálatot és kizárni valamilyen tanulási képességzavart, mert a gyengébb teljesítmény hátterében állhat az is. De érthető módon ez a hirtelen megváltozott viszonyrendszer sok gyereket bénít meg, akik ezért nem tudnak a képességeiknek megfelelő szinten teljesíteni.
A törvény nem teszi lehetővé, hogy a pedagógus a szülővel való egyeztetés nélkül osztályismétlésre kötelezze a gyereket.
Nem is számít bukásnak az első osztály ismétlése. Talán úgy lehet a legjobban ezt átértelmezni, hogy rosszul mérték fel a gyerek iskolaérettségét, vagyis nem elsőt, hanem 0. évet járt.
Tehát az évismétlést csak szülő kezdeményezheti az igazgató felé írásban. Kérvényezni kell, hogy a gyermek újra járhassa az első osztályt.
Ahogy fent is írtuk, a tanár nem “buktathatja meg” a gyereket elsőben. Természetesen javasolhatja az évismétlést a szülőnek, de amennyiben a szülő ezt nem fogadja el, úgy a gyerek megkezdheti a második osztályt. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a tanár tájékoztatja a szülőket, ha szükségesnek véli az évismétlést, akik dönthetnek arról, hogy megfogadják-e a pedagógus tanácsát, vagy inkább nem.
Amennyiben a szülő mérlegel és úgy ítéli meg, hogy hosszabb távon az a nyereséges, ha a gyerek újra járja az elsőt, úgy nem kap bizonyítványt, tehát nincs szó bukásról a szó klasszikus értelemben.
Ahogy a Nemzeti Köznevelési Törvényben áll: „57§(1)254 A tanuló az iskola magasabb évfolyamába akkor léphet, ha az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítette. Az iskola igazgatója, a szülő kérésére, legfeljebb egy alkalommal engedélyezheti az iskola első évfolyamának megismétlését, akkor is, ha a tanuló az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítette. Ebben az esetben csak a megismételt évfolyamról kap bizonyítványt a tanuló.”
Ijesztőnek tűnhet, hogy a gyerek mindjárt első osztályban „elbukik”, de az alapok megszerzése nélkül való folytatás éveken át tartó hátrány ledolgozására kárhoztathatja a diákot.
Persze rengeteg érv, ellenérv kavarog a szülő fejében, ha az évismétlés gondolata felmerül. Elsőre a negatív hangokat kell legyőzni.
A legtöbb szülő reflexe, hogy az évismétlőket örökre megbélyegzik, beskatulyázzák, mint „rossz tanulót”. A gyerek elveszíti a barátait, kiszakad a megszokott környezetéből, új osztályba kell beilleszkednie. Új pedagógust is kap, vele is össze kell csiszolódnia. Esetleg csúfolni fogják. Aztán jön az iskolával szembeni kritika megfogalmazása: A tanévet miért kell a tanulásra szánt idő mértékegységének tekinteni? A fejlődés nem egyenletes, egy tanév csak praktikus mértékegység. egy nyár alatt is sokat fejlődhet, érhet egy gyerek. A tanár vegye figyelembe a differenciált tanulási folyamatokat, azaz ne csak a tehetségeseket pártfogolja, a gyengébbeket is karolja fel. A gyenge teljesítmény a tanárral való kapcsolat csődjét is jelentheti, nem feltétlenül a képességgel van a baj. Az osztályismétlés lehetőségével való fenyegetés, zsarolás nyilván nem lehet motiváló módszer a tanár kezében, nem hatékony, nem szabad, hogy eszköz legyen.
Ám akár így, akár úgy, ha a tanító azt tanácsolja a szülőnek, hogy ismételje meg az első osztályt a gyermeke, azt többnyire érdemes megfogadni. Valószínű ugyanis, hogy ha marad, tele lesz kudarcélményekkel a következő éve (akár az egész iskolai pályafutása alatt görgetheti maga előtt a hátrányokat). Ez pedig senkinek sem jó. A kudarc nem motivál, pozitív megerősítésekkel lehet jó eredményeket elérni, mert ha a gyerek jól érzi magát az iskolában, jobban megy a tanulás is.
Ahogy már írtuk, nem azt kell kérvényeznie a szülőnek, hogy ne kerüljön sor osztályismétlésre, hanem pont az ellenkezőjét. Csak a szülő kérheti, hogy a gyerek ismételjen évet elsőben. A szülőnek meg kell vívnia magában ezt a csatát. És az összes kérdésen át kell rágnia magát, de az iskolával való együttműködésnek bizalmon kell alapulnia, tehát bíznia kell a pedagógus szakértelmében és nem kudarcnak megélnie, ha megosztja vele a gyerek iskolai, tanulási problémáit. Persze van olyan eset, mikor az évismétlés iskolaváltást is jelenthet. Ezt a lehetőséget is mérlegelni kell. De ez megint újabb kérdéskört vet fel.
Ha a szülő sikeresen belátja, hogy az évismétlés a kisebbik rossz a gyereke számára - mert inkább most ismételjen, mint tanulmányai alatt végig bukdácsoljon-, akkor a pozitív hozadékokat is számba lehet venni. A gyereknek sikerélmény lehet másodszorra az első, az önbizalma is megnőhet, megszűnhet végre a szorongása a teljesítménykényszertől, vagyis az évismétlés után igazán eredményesen léphet tovább a második osztályba.
Szülőként azzal tehetjük a legtöbbet, hogy támogatjuk a gyerekünket, és hiszünk benne, függetlenül a pillanatnyi teljesítményétől.
A gyerekek rugalmasabbak, mint a felnőttek. Ha rajtunk nem érzik meg a kételyt, a bizonytalanságot, bennük nem marad nyoma, hogy 6 évesen nem a nagycsoportot járta kétszer, hanem az elsőt. Az évvesztes kifejezés nem csak óvodáig jelenthet valójában évnyertest. A főiskolai szlengben használatos a bukásra az a kifejezés, hogy visszatapsolás. Próbáljunk meg lazaságból példát venni. A gyerekek szenzorjai minden rezgésünkre érzékenyek. Rajtunk is múlik, mit profitálnak a nehézségekkel való megküzdésből.